Molly és Cathy egyedülálló, középkorú testvérpár, akik jobbára közösen nevelik az elvált Cathy két fiát. Míg két Cathy varrónőként dolgozik és két lábbal a földön jár, Molly éjszakánként pincérnőként keresi a kenyerét. A gond Mollyval csak az, hogy a TV műsorok által megtermékenyített képzelete a valósággal keveredik, hogy elfedje múltjának borzalmas emlékeit. A szexualitás a skizofrén Mollyból gyilkolási vágyat hív életre. A tragédia elkerülhetetlen.
A boszorkány, aki a tengerből jött egy méltatlanul elfeledett és alulértékelt filmje a hetvenes évek független horrorfilmes termésének. A rendező, Matt Cimber kifejezetten modernista eszköztárral dolgozott, hogy megjelenítse Molly elmebetegségét, és lassanként rávezesse a nézőt arra gyermekkorban elszenvedett szörnyű traumára, aminek hatására Molly zavart felnőtté vált. Molly az apjáról nem hajlandó tudomásul venni a valós tényeket (hogy ivott és erőszakos volt), és az unokaöccseinek egész mesevilágot kreál az évek óta halott apja köré. De a valóság még ennél is szörnyűbb, amit Molly teljesen eltemetett magában: kislánykorában őt a saját apja rendszeresen megerőszakolta. Mollynak szüksége van a fantáziavilágára, hogy a tényeket teljesen elfeledhesse. Csakhogy a trauma hatása felnőtt életére is kihat, így Molly szexuális vágyai gyilkos tettekbe fordulnak.
A filmet az Egyesült Királyságban betiltották, bár egyáltalán nem olyan véres és erőszakos, mint a korszak hasonló sorsa jutott alkotásai. Talán a szexuális és meztelenség feküdhette meg a cenzorok gyomrát.