A Cremasters ciklus egy 5 filmből álló, konceptualista, audiovizuális műalkotás, egy nagyszabású, majdnem 10 évig tartó projekt, melyhez 1995 óta számos kiállítás és egyéb művészeti rendezvény kapcsolódott. Az ötödik rész 2002-ben készült el.
Az ősbemutatót (amiből a film is készült) 1995-ben az USA, Idaho-i Boise stadionban rendezték. A stadion fölött 2 Goodyear léghajó lebegett, a sötétkék anyaggal bevont sportpályán pedig táncosnők mozogtak különböző alakzatokat kialakítva. A kameramozgások és a helikopterről fotózott nagytotálok olyan érzést keltenek, mintha sportmérkőzést néznék. Az egyetlen zene egy kellemesen bugyutának ható soft ambient dal neoklasszikus dallamokkal, ami végigkíséri az egész filmet. Két másik helyszín a zöld és vörös léghajóbelső, ahol 4-4 hostesslány üldögél. A középre állított, fehér anyaggal terített asztalon fehér- és vörösszőllő fürtök vannak, az asztal alatt pedig egy nő gubbaszt. Ez az alapszituáció. Ugyanakkor nem érdemes több szót ejtenünk a történetről és a szituációkról, ugyanis nem szokványos filmmel van dolgunk. A berendezés és a hölgyek inkább élőszereplős installációként funkcionálnak Barney képzeletében.
A Cremaster ciklus (1994-2002) Barney szerint egy önálló, zárt esztétikus rendszer, amely feltárja a teremtés folyamatait. A filmekben és hozzájuk használt díszletek, fényképek, rajzok, szobrok és installációk az ő agyszüleményei, és javarészüket ő maga is készítette el. A fogalmi kiindulópont, a cremaster, a férfi heréit (fel-le)mozgató izom.
A cikus bőven tartalmaz utalásokat a női és férfi nemiségre, a szexualitásra (nem csak utalásokat, hanem konkrétumokat is), ezenkívül a hereizom alapfunkcióira (ti.: a fent lévő here a nyugalmi és egyben kezdeti állapot, a leszálló, lent lévő here pedig a differenciált, úgymond, végállapot). A filmek egytől ötig ezeken az állapotokon mennek végig, nyilván így az első rész a legegyneműbb.
A filmek nem számsorrendben készültek, hanem így: 4, 1, 5, 2, 3. A rendező szerint bármilyen sorrendben nézhetők.