Bors Máté 4.rész

4. Halló!…központ: Palásthy György Az epizód a Tanácsköztársaság idején játszódik. Bors ekkor már vörös „komisszár”, azaz parancsnok. Felsőbb utasítás és engedély nélküli támadás (és Losonc városának elfoglalása) miatt hadbíróságra küldik Pestre, a Martinovics laktanyába. A vonattal való útra Sípos úr és Lukács Ödön, Bors alárendeltjei kísérik. Bors vendégül látja őket egy szabad téri fagylaltozásra és moziba is elmennek. A politikai híradó alatt ágyúlövések hallatszanak, a nézők az utcára tódulnak a Petőfi moziból, hogy lássák, mi történt. Ekkor tör ki a monitorlázadás és a ludovikások ellen-lázadása, akik hadihajókról ágyúkkal lőnek. Az ellenforradalmárok elfoglalják a telefonközpontot, lehetetlenné téve, hogy kormánycsapatokat és hajókat hívjanak Gödöllőről az ellenforradalom leverésére. Bors vállalja, hogy visszaállítja a telefonvonalat a Martinovics laktanya és Gödöllő között, amire 1 óra türelmet kér, mivel a parancsnok már kivezényelt egy osztagot gépfegyverekkel és aknavetővel, hogy foglalják vissza a telefonközpontot. Bors rámutat, hogy jobb lenne az épületet és a benne lévő berendezést sértetlenül visszaszerezni, hogy használható állapotban maradjon. Bors egyik korábbi csapattársa, Takács garanciájával megkapja az engedélyt az 1 órás akcióra. A felkelők kezén lévő telefonközpontban elhiteti, hogy ő a felkelők által várt felvidéki futár, eközben megismerkedik a későbbi epizódokban még visszatérő Zita bárónővel, aki szintén futárfeladatot lát el. Majd két katonatársával együtt megszökik az őket szállító személygépkocsiból. Amikor az épület elleni támadás megkezdődik, Bors tűzszünetet kér és parlamenterként jut be az épületbe, ahol továbbra is fenntartja az álcáját, hogy ő az ellenforradalmárok, és a „kegyelmes úr” futárja. Bejut a telefonközpont kapcsolótermébe, ahová a helyi gyanakvó parancsnok kíséri és minden lépését figyeli. Bors, azzal az ürüggyel, hogy a kegyelmes úrral bizalmasan kell beszélnie, kiküldi a tisztet, majd megpróbál kapcsolatot teremteni a Martinovics laktanyával, azonban a tiszt hallgatózik, Bors lebukik, és bezárják a pincébe, ahová korábban a telefonos kisasszonyokat és a telefonközpont főnökét zárták. Bors hamar megtudja a főnök közlése alapján, hogy a kábeleknek épített csatornában egy ember kényelmesen elfér, hiszen a szerelők is abban szoktak közlekedni. Oda bebújva kijut az épületből, és annak a gimnáziumnak az udvarán találja magát, ahol Dániel Ede görög-latin szakos tanár éppen értekezletet tart a többi tanárnak az erőszak elkerüléséről. Bors újból bejut a telefonközpont kapcsolótermébe, ezúttal az álpadló alatti járatokon. A kapcsolóteremben csak egy postáskisasszony maradt, akitől Bors azt kéri, hogy szüksége lenne telefonkapcsolatra Gödöllő és a Martinovics laktanya között. A kapcsolat létrejön, a parancsnok tud beszélni Gödöllővel. A ludovikások kiterelik a pincébe zárt postáskisasszonyokat és a főnöküket, majd túszként felállítják őket az épület homlokzatának ablakaiba. Bors ezt követően azt kéri a postáskisasszonytól, hogy ha a főhadnagy a „273”-as szám kapcsolását kéri (ami a kegyelmes úr száma), akkor azt kapcsolja a szomszédos irodába, ahova ő elbújik, és a kegyelmes segédtisztjeként mutatkozik be. Azt az utasítást adja Tisztóczi főhadnagynak, hogy az épületet „átmenetileg” fel kell adni, neki és a katonáinak a kábelcsatornán keresztül feltűnés nélkül távozniuk kell. A főhadnagy végrehajtja a parancsot, és az embereivel együtt azon az aknanyíláson keresztül bukkannak fel, ahol korábban Bors, azaz az iskola udvarán. Bors korábban egyeztetett Dániel Edével, hogy a felbukkanó katonákról csendben „gondoskodjanak”. Ami azt jelenti, hogy Lukács Ödön fejbeüti őket egy pisztollyal, a tanárok pedig megkötözik őket. Ede számon tartja a létszámot. Csak az utoljára érkező főhadnagy fog gyanút, amikor Lukács automatikusan leüti a postafőnököt. Tisztóczi főhadnagy elmenekül, Bors üldözi, tűzharcba keverednek, végül egy zsákutcában Tisztóczi felismeri, hogy onnan nincs tovább, és az utolsó töltényével főbe lövi magát. Bors gyakorlatilag erőszak és vér nélkül visszaszerezte a telefonközpontot, és ezzel megmentette a Tanácsköztársaságot.