Nacho Vigalondo három rövidfilmmel bizonyította már tehetségét, melyekből egyet Oscar-díjra jelöltek. Musicalt, vígjátékot és sci-fit préselt már kevesebb, mint tíz percbe, nagy sikerrel. A Los cronocrímenes az első hosszú rendezése, és talán a legkisebb költségvetésű remekmű, amit valaha láttam. Semmi nem bizonyítja jobban kultgyanús jellegét, mint az, hogy Hollywoodban már készül a remake-je és a 2009-re időzített amerikai változatnak egyes pletykák szerint David Cronenberg a rendezője. A „mester” fókuszába kerülni nem kis teljesítmény. A négyszereplős, időutazós spanyol filmnek ez talán a legnagyobb kitüntetés, akkor is, ha az amerikai remake-ek általában megfojtják az eredeti sikerét, és a befogadó közönség létszámának bővítésén fáradozva felhígítják az ötletet. Cronenberget ismerve remélem, hogy ezúttal nem így lesz, habár az utolsó szó jogán még sokan beleköphetnek a levesbe. Ha megtartják a hangulatot és nem teszik követhetetlen véres leszámolássá, ráadásul Cronenberg is ellátja sajátos kézjegyével, nem tartom kizártnak, hogy jövőben Timecrimes-hóbortnak (ez az angol címe) leszünk tanúi Sundance-től Torontóig.