Mike Nichols - Fekete angyal (Wit) 2001 MImi

A 48 éves Vivian Bearing (Emma Thompson) egyetemi irodalom tanár két dologról ismert: egyrészről ő John Donne, 17. századbeli költő metafizikai költészetének legelismertebb tudósa, másrészről pedig a diákjaihoz való kissé csípős és megalkuvás nélküli hozzáállásáról. Az élete egy csapásra megváltozik, amikor Harvey Kelekian (Christopher Lloyd) onkológus arról tájékoztatja, hogy negyedik stádiumos petefészek rákja van, és mivel a betegség igen előrehaladott, ezért a legdrasztikusabb kemoterápiát és kezelést ajánlja, ami rengeteg mellékhatással jár majd és nagyon erősnek kell lennie. A tanárnő egyik kezelőorvosa egykori tanítványa, Dr. Jason Posner (Jonathan M. Woodward) ugyanolyan érzelmi távolságtartással kezeli, mint ahogy annak idején Vivian kezelte a diákjait. Vivian a kórházban, csakúgy, mint addigi élete során, megpróbálja egy kicsit távolabbról szemlélni az eseményeket. Mindig is éles megfigyelő volt, gondolatait pedig kissé csípős és ironikus formában közli, miközben reagál az eseményekre, az őt körülvevő környezetre, emberekre és önmagára. Mivel a szülei már meghaltak, saját családot nem alapított, mert tudományos munkájának élt, az emberektől pedig érzelmileg mindig kicsit távol tartotta magát, ezért nincsenek látogatói. Csak volt tanára, egyetemi mentora, Evelyn Ashford (Eileen Atkins) látogatja meg egyszer, a kórházi dolgozók közül pedig csak egyetlen ápoló, Susie (Audra McDonald) mutat bármiféle emberséget vele szemben, miközben Viviannek az életét korábban vezérlő prioritásait is át kell értékelni. Mike Nichols (pl. Silkwood, Working Girl) rendezte ezt a nem a szokásos hollywoodi sémákon és szentimentalizmuson alapuló drámát, ami ennek ellenére, vagy talán éppen ezért hatalmas érzelmi és intellektuális hatással van a nézőre. A Wit bemutatja azt a fizikai leépüléssel és végül megadással járó utat, amin egy végstádiumos rákos beteg végigmegy, miközben nemcsak a fizikai fájdalom okozta szenvedéssel kell megküzdenie, de a hideg és embertelen, estenként akár megalázó kórházi környezettel, vizsgálatokkal és emberekkel is, miközben erős érzelmi reakciókkal és gondolkodásmódbeli változással reagál az eseményekre, és korábbi életére. A film egyik fontos összetevője, az ún. negyedik fal megtörése. Ez az eredetileg színházi kifejezés arra utal, hogy a színész a nézőközönség tudtára adja, hogy tudja, hogy figyelik őt és „kiszól” nekik. Mindez a Witben azt jelenti, hogy a főszereplő gondolatait nem narráción keresztül halljuk, hanem Emma Thompson közvetlenül a nézőkhöz beszélve fordul az őt vevő kamera felé egyes jelenetek közben vagy végén. A forgatókönyvet Mike Nichols és Emma Thompson írták Margaret Edson 1999-es azonos című Pulitzer-díjas színművéből. A magyar címnek „természetesen” már megint semmi köze nincs az eredetihez, és teljesen félrevezető. A fekete angyal elnevezésről a magyar nézőknek egészen biztosan egy gyilkos ápolónő jut eszébe, aminek nem csak köze nincs ehhez a filmhez, de még akár műfajában is megtévesztő lehet. Ezzel szemben az eredeti cím, a „wit” olyan típusú szellemességet jelent, ami általában az intelligens emberekre jellemző. Mindez karakterizálás szempontjából is óriási jelentőséggel bír, mivel ez a történtet főszereplőjének egyik legfontosabb tulajdonsága.A film felépítésére jellemző, hogy folyamatosan váltogat az előrehaladott rákos betegség kezelésével járó durván realisztikus jelenetek és a sokkal intimebb, karakterizálós jelenetek között, amelyekben Viviant ismerhetjük meg jobban, akár visszapillantásokban, akár közvetlenül a nézőkhöz szóló és a negyedik fal megtörésével járó monológjai segítségével.Vivian Bearing egy rendkívül intelligens és szellemes, ugyanakkor hűvös és érzelmileg mindenkitől kicsit távolságtartó nő, aki a diagnózis után és a kórházi kezelése során arra kényszerül, hogy szembenézzen néhány korábbi döntésével. Tudja, hogy negyedik stádiumos rákos és nincs ötödik stádium. Mivel élete folyamán mindig az intelligenciája vezérelte az érzelmekkel szemben, ezért a diagnózist is, majd az ezután kezdődő kezelést is ezzel a hozzáállással kezdi meg, miközben gondolatait szellemes iróniával közvetíti a néző számára düh és egyéb érzelmi kitörések helyett. Ugyanazok a pontos és fanyar megfigyelései alapozzák meg a film egyszerre drámai és egyben sötéten ironikus hangulatát, amely képessége miatt szakterülete nagyrabecsült, ugyanakkor kissé félelmetes alakjává vált.Vivian élete nagy részét eddig azzal töltötte, hogy értelmezze és megfejtse John Donne metafizikus költészetét, ami korábbi prioritásaival egyetemben átértékelődik majd a film folyamán. (A metafizika a létező világ felett álló és az érzékszervek számára érzékelhetetlen világgal foglalkozik, többek között a halállal, illetve a halál utáni élettel.) Vivian Bearing számára a tudományos munkássága és a karrierjében elért tudományos fokozatai jelentették a legtöbbet, amelyet mindenek felettinek érzett, és ami miatt a magánéletét és érzelmi életét teljesen háttérbe szorította. Ennek eredménye lett az, hogy a profe