Egerek és emberek (1992) - John Steinbeck

Gimnáziumi magyar tanáromnak, Kiss Judit Ágnes, József Attila- és Zelk Zoltán-díjas költőnek..."Kapitány, Kapitányom!" Sem előtte, sem később, főiskolás éveim során nem volt ennyire jó tanárom többet, aki ilyen meghatározó lett volna. Szívvel-lélekkel tanít, meg tudja szerettetni az irodalmat és felnőttként bánt velünk, büszke vagyok, hogy a tanítványa lehettem. Köszönöm, Tanárnő! https://hu.m.wikipedia.org/wiki/Kiss_Judit_Ágnes http://www.kissjuditagnes.hu/ Mindenkinek választott az osztályunkban egy regényt, személyre szólóan, nekem ez jutott, akkor, 16-17 évesen, még nem teljesen értettem, miért pont ez...de ma már igen... Megérezte azt a lelkem bugyraiban megülepedő mély fájdalmat, ami mindig rág engem belülről. Azt, hogy sose voltam és nem is leszek egy boldog ember, lehetek én kitűnő tanuló, osztályelső eminens. Az álmok az én világomban csak örökké álmok maradnak, bármit is teszek értük, elérhetetlenek maradnak számomra, ilyen például az igaz szerelem / saját család alapítása is. Nem mindenki születik szerencsésnek és egyszer el kell fogadnia, bele kell törődnie a sorsába, hogy neki ez jutott, számára ez az Élet és abban megtalálni a boldogságot, mégha csak rövid pillanatokra is. Lehetsz rendes/okos/szép, ha a sors nem a jót szánta neked, mert ebben az Életben magányos megpróbáltatásokon keresztül kell megtanulnod fontos dolgokat...olyan felismeréseket, amiknek egy boldog let teljessége mellett sosem kerülhetnél birtokába. Megtanultam, hogy mások segítése, a kollektív jólét, sőt jól lét, sokkal fontosabb, mint az egyéni boldogságunk/boldogulásunk, ami önmagában csak önzőség. Bár sajnos én mindig is az a típus voltam és leszek, akinek a pohár félig üres és nem félig tele, született pesszimista/realista...pedig minden csak nézőpont kérdése. A lelkem mélyén mindig jóra számítok, miközben tudom és valahol mindig tudom a lelkem mélyén, hogy úgyis rossz lesz. Pesszimizmus, ami számomra a realizmus. A jó dolgok rendszerint másokkal történnek, nem velem. Én sajnos nem abban az Univerzumban élek. Tanárnőnk, Judit egyébként szerette az írásaimat, fogalmazásaimat, mondta is, hogy nagyon érdekes világom van és emellett akkor még ügyész vagy kórbonctan orvos akartam lenni...így aztán fölöttébb érdekesnek tartotta. Azt nem tudta, hogy 30-40 oldalas levelek írása a barátaimnak meg se kottyant nekem, annyi gondolatom volt mindig is. Anyám folyton Agatha-nak hívott, kedvencem, Agatha Christie nyomán... Bár Anyám nem tudta, hogy az írónő diszgráfiás volt és mindig tollba mondta a krimiregényeit, sosem maga írta, "csak" diktálta, én meg mindig is élveztem, ahogy kerekíthetem a szavakat, mondatokat a papíron. Talán egyszer újra nekiülök és írni kezdek, sose lehet tudni! Hátha vagyok negyed olyan tehetséges, mint Agatha! Én leszek egyszer a magyar Sylvia Plath! Jó lenne... A film tartalma: Az 1930-as évek elején, a nagy gazdasági válság idején vándormunkások járják az országot. Az értelmes George (Gary Sinise) és bivalyerős, ám szellemileg visszamaradott társa, Lennie (John Malkovich) is munkát keresve sodródik tanyáról tanyára. George saját farmról álmodik, ahol nyulat is tenyésztenének, amit Lennie annyira imád. Sikerül munkát kapniuk a Tyler farmon. A többi munkás hamarosan kipécézi magának Lennie-t. Különösen Curley (Casey Siemaszko), a főnök fia jár az élen a piszkálódásban. A férfi csinos és kikapós felesége (Sherilyn Fenn) azonban kedves a mamlasz férfival. George hiába figyelmezteti, hogy maradjon távol a nőtől... John Steinbeck regényéből.