A mai nézőnek úgy kellenek a minőségi európai komédiák, mint egy falat kenyér, s a horvát Vinko Bresan szerencsére nem is okoz csalódást. A pap gyermekei esetében persze nem egyszerű vígjátékról van szó: Vinko Bresan ötödik nagyjátékfilmje sok embertípust és társadalmi problémát pellengérre állító, fullánkos szatíra. Már maga az alaphelyzet is a groteszk iskolapéldája: a tengerparti kisvárosba áthelyezett pap, Fabijan atya (Kresimir Mikic) rájön, hogy valamiként serkentenie kéne a helyi népességszaporulatot, s háborút indít a születésszabályozás bevett stratégiái ellen. Kényszerűségből összefog a kelekótya trafikossal, s elkezdik módszeresen kilyukasztani a helyieknek szánt óvszereket, meggátolva ezzel, hogy amazok – a katolikus felfogás szerint – „vétkezzenek”, s egyúttal elősegítve jó néhány gyermek megfogantatását. A szedett-vetett csapat – kiegészülve az ultrakonzervatív nézeteket valló helyi patikussal – eleinte sikert sikerre halmoz, ám végül be kell látniuk, hogy hosszútávon csak megnyomorítják a városlakók életét. Akciójuk végül balul üt ki, és olybá tűnik, az egymás után bekövetkező szerencsétlenségek sorozatát immáron nem lehet megállítani.