HANG-JÁTÉK-SZÍN
Vissza a fülesbagolyhoz
Bodor Ádám elbeszélésének rádióváltozata
Szereposztás:
Apa - Székhelyi József
dr. Sennior, a mostohafia - Gönczy László
Ankuca a felesége - Muszte Anna
Adam Szelim - Kőmíves Sándor
Gavrila - Szacsvay László
Musztafa Mukkermann - Gálvölgyi János
Paula - Pap Ágnes
Nővér - Pataki Ágnes
Zenei szerkesztő: Kakó Gyula
Szerkesztő: Major Anna
Rádióra alkalmazta és rendezte: Dániel Ferenc
(1991)
Belépő Bodor Ádám novellavilágába
A történelem nem mérleg, még kevésbé bunkó, hogy igazságot lehessen osztani vele. A történelemben rejtőzik valamiféle valóság, amely arra ösztökél bennünket, hogy ocsúdjunk fel, lássunk tisztán, ismerjünk rá – az értékekre. A nem romlékony, lényeges, igazi értékekre. Mindig is ez járt a fejemben, valahányszor újraolvastam Bodor Ádám elbeszéléseit. Meghökkentett a pontosságuk, tarkón vágott a megjelenítőerejük. Ez az irodalom cenzúrázhatatlan, gondoltam, mert az erőszak a mondatok mélyén lappang; a diktatúra érzete beleivódik a tájba, a klímába, az emberi mozdulatokba, a párbeszédek közötti csöndekbe. A cenzorok hülyék voltak, gondoltam, átsiklottak afölött, hogy Bodor Ádám novellavilágában a neveknek súlya van; hogy a köznapi foglalkozások (vendégé, csatornatisztítóé, ellenőré) váratlanul fenyegetővé válnak; hogy őgyelgés és várakozás, közeledés és távolodás ítéletté változhat a sivár életben, akár egy végtelenített koncepciós perben. Maga Bodor Ádám sohasem ítélkezik, noha sok hőse tévelygő, bűnös és vezeklő. „Tiszta emberek nem ismerik a szeretetet” – mondja Obrádi Simon az „Utasemberek” vezeklő hőse, aki a zsidók elleni bűnökért huszonöt évi kényszermunkát letöltött, semmije sem maradt, csak vágya az emlékezésért és megbocsátásért, némi szeretetért. De a tiszta, magukat bűntelennek vélő emberek nem tudnak emlékezni és képtelenek a befogadásra.