A napjainkban népszerű spontán szerveződő előadó művészet egy nagyon érdekes válfajáról szól ez a film. Főhőseink bejelentés nélkül "törnek be" magán lakásokba és középületekbe, hogy az ott fellelhető eszközökkel zenéljenek. Művészetüket viszont csak ők gondolják zenének. 6 dobos, 4 terrortámadás, 3 klipszekvencia és 1 geg a Zajháborítók mérlege, amely nyugodtan pályázhat „az év legeredetibb abszurditása” címre. A skandináv nagyvárost zajszimfóniákkal terrorizáló zenészek regéje a politikai szatíra, a rendőr-vígjáték és a fantáziamese között egyensúlyoz, ám sokszínűsége ellenére is fő hübrisze, hogy inkább a zenei, mint a filmes kreativitás non plusz ultrája.