A rendező első nagyjátékfilmje az Életjel (Lebenszeichen, 1968) címet kapta és már ebben a műben is megfigyelhető több tipikus Herzog-vonás, ami az életmű későbbi fejezeteiben folyamatosan előbukkan. A filmben egy kis görög szigetre helyeznek egy katonát, aki lassan beleőrül abba, hogy semmi sem történik, áll a levegő, áll az idő. A tétlenség azonban az őrületbe kergeti, amelyből egy helybéli asszonnyal való találkozása sem tudja kiszabadítani.