Góda (Cukamoto Sinja) egy harmincas éveiben járó dokumentumfilmes. Míg a munkája egyesek számára érdekesnek tűnhet, az élete teljesen átlagos - hosszú órák az irodában, italok munka után, egy ugyancsak elfoglalt barátnő, Kiriko, akivel már egy évtizede együtt van. Nincs meglepetés. Nincsenek kitérők. Nincs megrázkódtatás. Egészen addig, amíg egy este nem arra ékezik haza, hogy rendőrautók és mentőautók veszik körül a lakóházát. Amikor felmegy az emeletre, megtudja, hogy Kiriko öngyilkos lett. Ha ez nem lenne már elég megdöbbentő, Góda azt is megtudja, hogy a lány fejlövéssel végzett magával. Mivel Japánban vannak a legszigorúbb fegyvertartási törvények, Góda nem csak a Kiriko öngyilkossága mögött ásító fekete "miért", hanem a rejtélyes "hogyanok", "holok" és "kik" egész sorával is szembesül. Hogyan jutott Kiriko egyáltalán kézifegyverhez? Honnan? És ami a legfontosabb, kitől? Góda Tokjó zord bűnözői alvilágába indul, hogy választ kapjon ezekre a kérdésekre, és talán Kiriko életének utolsó napjait is megélje. Körútja során belecsöppen az alvilágba, és megismerkedik egy gyönyörű és vad lánnyal, aki azonban egy veszélyes utcai banda tagja... Cukamoto 1998-as független filmjét, melyet az általa alakított Kájdzsú Theatre-rel forgatott, fekete-fehér, 8mm-es hatású, pörgő képsorok, stroboszkópikus fényhatások, dübörgő indusztriális zene és kirobbanó energia jellemzi. A film magában hordozza a rendező korábbi rokon alkotásainak témáját: az ember elidegenedését, elgépiesedését a nagyvárosban, Tokjóban. Cukamoto Sinja szokásához híven az egyik főszerepben is feltűnik.