2002-ben készült A Júniusi kígyó, amelyben Cukamoto a szexualitás kérdéskörét boncolgatja egy önreflektív, lírai erotikus thriller keretében. Egy harmincas nő (a nagyszerű Asuka Kuroszawa alakításában) aki a rákbetegek telefonos segélyszolgálatának egyik dolgozója; hozzá nem illő, jó húsz évvel idősebb, betegesen tisztaságmániás férjével való kapcsolata elhidegült, valódi érzelmeiket mindketten elfojtják. Egy rákos beteg (patológiai eset, tehát Cukamoto játssza) megzsarolja, hogy a róla maszturbálás közben készített képeket csak akkor szolgáltatja vissza, ha engedelmeskedik neki: szexuális fantáziái beteljesítésében kell „segítenie” . Aki ezek után olcsó sexploitationre számít, csalódnia kell: Cukamoto a karaktereire és azok érzelmeire koncentrál, és stilisztikai tökélyével a pornográfia lehetőségét is elkerüli. Ha a rendező minden egyes filmjénél hangsúlyoztuk a vizualitás nagyszerűségét, akkor A júniusi kígyó esetében a megállapítás hatványozottan igaz: monokróm fekete képei egytől egyig szemet gyönyörködtetőek, eddigi pályájának csúcsteljesítményei. A júniusi kígyó valóban érett, kiforrott alkotás: már a Vasember idején megvolt a filmötlet, a 13 éves érlelődés jótékony hatása bárki számára könnyen észrevehető. Egyszerre melankolikus (többet esik az eső, mint Tarr Béla Kárhozatában) és szenvedéllyel telt bizarr voyeur mozi, melynek minden egyes képe fülledt erotikával van átitatva. A hús örömének és perverziójának zavarbaejtő ábrázolása a júniusi kígyó, pszichoszexuális paranoia felsőfokon (emlékezetesek a férj nedves álmainak szürreális kivetülései). A rózsaszín filmeken (pinku eiga) edződött közönségen kevésbé súlyos sebet ejtő, mindenki más számára sokáig kísértő mozgókép. Gyönyörűségesen perverz alkotás, halvány A nap szépe utánérzéssel: nálam ott a helye a Karambol mellett! (art horror) (filmvilág)