A film főhőse Peter Neal (Anthony Franciosa), egy ünnepelt amerikai író, aki a történet elején pár hétre Rómába utazik, hogy népszerűsítse a „Tenebrae” c. új horror-bestsellerét, amelyben egy rejtélyes gyilkos borotvával irtja mindazokat, akiket „tisztátalannak” talál. Peternek hamarosan szembesülnie kell azzal, hogy valaki kissé túlzásba vitte a könyve iránti rajongást: a rendőrség alig pár órával az író érkezése előtt bukkant rá a városban egy fiatal lány holttestére. A lánynak történetesen egy borotvával vágták el a torkát, s a száját teletömték a „Tenebrae”-ből kitépett lapokkal… Az elsőt hamarosan újabb gyilkosságok követik, s ha ez még nem lenne elég, az elkövető elkezdi becserkészni Petert. Az író minden gyilkosság után újabb és újabb névtelen üzenetet vagy telefonhívást kap; a rejtélyes üldöző bárhol utoléri, mintha valahogyan pontosan tudna minden lépéséről. Bár a film címe latinul sötétséget jelent, ennek ellenére a „Tenebrae” már-már zavarba ejtően világos film. Az ember azt várná egy ilyen thrillertől, hogy tele van ijesztő árnyékokkal meg félhomállyal, de éppen ellenkezőleg: a legtöbb gyilkosság szikrázó napsütésben történik, de még az éjszakai jelenetek is vakító lámpafényben, tökéletes látási viszonyok mellett játszódnak le. Olyan, mintha Argento direkt gúnyolódna a nézővel: „Félsz a sötétben? Világosságot akarsz, mert az megvéd, biztonságot ad? Tessék!”