Először is azzal kezdeném, hogy messze nem ez a legjobb Chaplin film (szerintem), de az biztos, hogy minden perce ajándék a néző számára. Mindenféle túlzást nélkülözve mondhatom, hogy a film majdnem mindegyik jelenetén ott volt a mosoly az arcomon. A filmért amúgy speciális Academy Award-ot (akkoriban még így hívták az Oscar-díjat) kapott Chaplin, a rendezéséért, a megírásáért, az elkészítéséért, valamint az alakításáért együttesen. A poénok nagy részét burleszk elemek teszik ki, de Chaplin hihetetlenül kifejező játéka nélkülözhetetlen a sikerhez. Szavak nélkül sokszor jobban át tudja adni érzéseit és gondolatait, mint sok hangosfilmben játszó színész. Nem gondoltam, hogy egy némafilm lehet jobb, mint egy hangosfilm, de Chaplin ezzel a filmjével is rácáfolt erre. Egy némafilm igenis lehet jobb, mint egy hangosfilm, vegyük csak pl. a Dr. Caligarit, vagy, hogy Chaplinnél maradjunk a Nagyvárosi fényeket, Aranylázat, A kölyköt, stb. Chaplin zsenialitása, játéka még ma is élvezetes és szórakoztató, így több mint 95 év távlatából(!!). Chaplin nem csak színésznek nagyszerű, hanem rendezőnek, forgatókönyvírónak és zeneszerzőnek is. Akrobatikus képességei is szembeötlőek. A cirkuszban is megcsillantja ezt a tehetségét: például amikor a póznára mászik fel, vagy éppen a kötéltáncos jelenetben egyensúlyoz a magasban. Chaplin írta és rendezte is a filmet, s természetesen a főszerepet is ő játssza. Vitathatatlan, hogy Chaplin egyike a legnagyobb filmes zseniknek. Méltán mondhatom azt, hogy nem csak a némafilm, hanem az egyetemes filmművészet egyik, ha nem a legnagyobb alakja. Nagyszerű érzékkel nyúl a nevettetés művészetéhez; egyszerű, de hatásos jelenetekkel varázsolja el a nézőt. Chaplin itt is a jól ismert és emblematikusnak nevezhető csavargó karakterét ölti magára. Könnyen felismerhető jellegzetes kalapjáról, botjáról és persze a hihetetlenül bő nadrágjáról. A csavargó karaktere először az 1914-es Chaplin az autóversenyen (Kid Auto Races at Venice) című filmben tűnik fel. Ez a karakter nemcsak külsőre könnyen felismerhető, de belsőre is mindig ugyanazokat a alaptulajdonságokat kapja. Mindig jószívű és legtöbbször keresi a szerelmet, s mikor már azt hinné megtalálta, mindig közbejön valami vagy valaki. A cirkusz történetének középpontjában is a Csavargó áll. A rendőrség egy zsebtolvaj helyett a Csavargót kezdi el üldözni, aki menekülés közben pont egy cirkuszba téved be. Az amúgy haldokló show-t újra élettel tölti meg ez a "rögtönzött" üldözés. A közönség a vicces embert követeli és a cirkuszigazgató nem tehet mást, mint alkalmazza a Csavargót. A cirkusznak egyre jobban megy, de ez nem jelent boldogságot a Csavargó számára, mert akiért a szíve dobog, nem viszonozza az érzéseit, a lány helyette a kötéltáncost szereti. A Csavargó végül rájön, hogy úgy szerezhet örömet a lánynak, ha lemond róla, szóval a happy end elmarad.