1994-ben Lars von Trier a dán televíziótól kapott megbízást a négyrészes A Birodalom leforgatására, hazájában osztatlan siker fogadta, így 3 év múlva még 4 résszel egészült ki az opusz. Akinek Kelet-Európában volt már kórházi élménye, az pontosan tudja, hogy mit akart Trier elmesélni. A Rigshospitalról készült külső, baljóslatú felvételek kísértetiesen hasonlítanak bármely magyarországi szocreál stílusú kórházépülethez. Ami a falak mögött zajlik a metafora szintjén még ennél is közelebb áll a valósághoz. A Vészhelyzet csúcstechnológiával ellátott, és morálisan feddhetetlen doktorai, vagy a Jóban Rosszban negédes várószobái egy egészen másfajta képről árulkodnak. Így van ez rendjén, ezzel Trier épp annyira tisztában van, mint remélhetőleg bármely másik sorozat alkotója: „Mi soha nem juthatunk a való élet közelébe, ahogy azt Isten teremtette. A legtehetségesebb művészek is csak hangyák a lába mellett.” (részlet a rendezői kommentárból.)