Magyar portré-dokumentumfilm, 30 perc. 1971. Portréfilm egy amatőr testépítő-filozófusról. Kitűnő eredménnyel érettségizett, de nem tanult tovább, hogy munkája – takarító egy gyárban – ne akadályozza életvitelében. Szabadidejét arra fordítja, hogy testét és elméjét fejlessze, saját készítésű eszközökkel súlyzózik, Spinoza, Goethe, Pirandello műveit olvassa. Ám egyszer csak összeroppan: ideálisnak gondolt életmódja mögül felsejlik mérhetetlen magánya. Az Archaikus torzó javarészt kommentár nélkül tárja elénk egy különleges ember mindennapjait, ahogy a gyárudvaron söpröget, téglákat emel, a fodrásznővel flörtöl. Bár a film nem árulja el, a lány valójában nem a barátnője: a főszereplő aszketikus, elvonult élete nem enged teret a testi szerelemnek. Minden idejét saját maga fejlesztésére fordítja, láthatóan örömmel olvas fel részleteket kedvenc filozófusai műveiből. A film nem szembesíti életvitelének ellentmondásaival, így – ha eltekintünk a cenzúra kikerülése miatt bekerült narrációtól – mindvégig kétértelmű marad, mennyiben tekinti követendő példának, és mennyibe félresikerült kísérletnek a főhős életvitelét. Alkotók: rendező: Dobai Péter operatőr: Koltai Lajos