1956. november 1-jén Kádár János elmondta az addigi legmarkánsabb rádióbeszédét a forradalom kezdete óta. A beszéd négy fontos jellemzője: 1. Rákosiék bűnének nevezte a sztálinizmust, és a nemzeti önérzet megsértését. 2. Dicsőséges felkelésként jellemezte a forradalmat, “amely lerázta a nép és az ország nyakáról a Rákosi uralmat, kivívta a nép szabadságát és az ország függetlenségét, amely nélkül nincs, nem lehet szocializmus”. 3. Az ellenforradalmi törekvések és a Rákosi-önkényuralom visszatértének meghiúsításában a munkásokra és parasztokra számít, hogy megőrizzék a köztulajdont. 4. Bejelentette az új párt, a Magyar Szocialista Munkáspárt megalakulását, amely követeli a szovjet hadsereg kivonását. Ugyanez a Kádár János 1956. november 4-én vörös csillagos tankokon érkezett vissza Magyarországra. Mi történt abban a négy napban Moszkvában? Megzsarolták a szovjetek? Hruscsov megfenyegette volna? Vagy Kádár a kisebbik rosszat választotta volna, és inkább az új bábkormány feje lett, hogy így védje meg az országot a teljes eltiprástól? Hős volt, vagy áruló? A moszkvai történésekről szinte semmit nem tudunk. Azt viszont tudjuk, hogy miután a szovjet haderő eltiporta a magyar forradalmat, a megtorlások idején közel 300 embert végeztek ki és 30 ezer embert börtönöztek be. Kádár Nagy Imrét, a forradalom miniszterelnökét is kivégeztette, bár ezt Hruscsov kifejezetten nem akarta. A megbüntetését igen, de a halálos ítéletet nem. A Kádár-rendszer 32 évig tartott, és még a rendszerváltás után is sokan a XX. század legnagyobb magyar politikusának tartják. Rendező: Babos Tamás Forgatókönyv: Nóti-Nagy Attila Zene: Hrutka Róbert Narrátor: Stohl András Producer: Nóti-Nagy Attila, Kissimon Erika Gyártó: Central European Media Group Közreműködött: Blaskó Péter, László Zsolt, Gyabronka József Szakértő: M. Kiss Sándor