Ez a film... elképesztõ. Az egész film jelképekbõl áll, ERÕSEN szürrealisztikus jelképekbõl. Fando és Lis, a szerelmespár (Lis lábra nyomorék, ezért Fando egy kis kocsin húzza, vagy karjaiban viszi) kettejük útját kíséri figyelemmel az apokalipszis után, szilkás, sivár vidékeken át, Tar városa felé, a boldogság misztikus városához. Nem csodálom, hogy annak idején amikor bemutatták az emberek meg akarták lincselni a rendezõt, és nem csak a filmjét, de majdnem õt is kitiltották az országból. Provokatív, perverz, de leginkább: Groteszk, és költõi film, gyönyörû jelképekkel! (pl.: az elsõ kép, ahogy egy fiatal nõ bájosan elfogyaszt egy rózsát, nagy csámcsogó hanghatások közepette, és bomba-robbanás hangok kíséretében) Ez a film egyszerre szól szerelemrõl, vágyról, kínokról, kísértésrõl, bizonytalanságról, fiatalságról, emlékezésrõl, feldúltságról, életrõl, halálról, teremtésrõl, értelemrõl... mindenrõl.