Georges Franju (Fejjel a falnak, Szemek arc nélkül) legkülönösebb, legeredetibb munkája több szempontból a némafilm előtti tisztelgés. Főhőse, Judex egy maszkos igazságtevő, akit 1916-ban Louis Feuillade varázsolt a vászonra. Franju mégsem egyszerűen remake-et készített az alapanyagból, hanem újra megalkotta azt, részben a német expresszionizmus depresszív, kontrasztos díszleteinek, részben a francia új hullám játékosságának groteszk, helyenként morbidba hajló, de értő és kreatív módon kivitelezett összevegyítésével. A kalandos történet tematikailag is, színészi játék szempontjából is a régi és az új filmes eszközök zseniális szintézise. Noha első látásra különbözik a rendező korábbi, a bezártságot és a megszállottságot központi témává emelő remekműveitől, Franju kéznyoma minden képkockán felismerhető.