A Repülő cirkusz korszakának befejeztével a társulat arra az elhatározásra jutott, hogy ideje meghódítani a mozik világát is. A Monty Python és a szent Grál ? vagy ahogy mi ismerjük a Gyalog galopp ? eredetileg két idősíkon mozgó történet lett volna, de végül a XX. században játszódó jeleneteket elhagyták, maradt a középkor és a kerekasztal mondakörének Python-féle változata. Artúr király kalandos utazása azonban kényelmes nyári séta volt csupán a film előkészítéséhez képest. A megszokott rutinos rendező, Ian McNaughton helyét Gilliam és Jones foglalta el, a stúdióknak és a mecénásoknak viszont semmi kedve nem volt pénzt áldozni a két tapasztalatlan amatőr által vezényelt produkcióra. A huszonnegyedik órában aztán - kissé meglepő módon ? az igen magas brit adókulcsok megmentették a filmet. ?Elton John, a Pink Floyd, a Led Zeppelin, a Crysalis és az Islands lemeztársaságok túl sok pénzt kerestek akkoriban, ezért megpróbáltak egy részétől megszabadulni, hogy megspóroljanak egy kis adót. Így ránk költötték, de azt hiszem, sajnos tönkretettük az adózási taktikájukat, mert a film pénzt hozott.? Terry Gilliam szavaiból kiderül, hogy a Gyalog galopp hatalmas siker lett, a forgatás kínszenvedéseire viszont a mai napig borzongva gondol vissza a rendezőpáros. Két héttel a munka megkezdése előtt a skót műemlékvédelem kitiltotta őket gyakorlatilag az összes skóciai várból, ezen kívül meg kellett küzdeniük a szervezetlenség szülte káosszal és a nem éppen készséges kollégákkal is. Jones emlékei szerint a Cleese-Chapman-Idle trió nem különösebben respektálta elképzeléseiket. ?John, Graham és Eric abban az időben úgy gondolta, hogy csak a poénok számítanak. Ha vicces szöveged és ötleteid vannak, akkor minden rendben. Egyáltalán nem érdekelte őket, hogy jól is nézzen ki a film.? Graham Chapman amúgy is valóságos rizikófaktornak számított. A stúdió kényelmes körülményei között kezelhetőnek tűnő alkoholizmusa a világ végén valóságos katasztrófával fenyegetett. A delirium tremens és az elvonási tünetekre szedett gyógyszerek miatt egész testében remegő Chapmannek meredek hegyoldalakon és alig-alig rögzített függőhidakon kellett volna futkároznia, miközben gyakran mozogni sem tudott. A balsors kimeríthetetlen arzenálja és a 150 ezer fontos miniköltségvetés nem csak gondokat hozott magával, hiszen a nyomasztó kényszernek köszönhetjük a film alappillérének tartott ?lovas jeleneteket?. Az eredeti elképzelésekben még szerepeltek a lovak, de a producer ?szó sem lehet róla? kezdetű vitaindító beszédén eltöprengve rájöttek, hogy talán nincs is rájuk szükség. A végeredményt megtekintve mindenki könnyen beláthatja, hogy a giccsesen fenséges paripák nem érhetnek fel az egymásnak ütődő kókuszdiók galopphangjaira akkurátusan szökdécselő nemes lovagok látványával. Az enyhén szólva is anarchikus forgatás rengeteg elvarratlan szálat hagyott maga után, ezért az utómunka során a Gilliam-Jones duónak a rutinszerűen előadott pánikrohamok váltak legkitartóbb munkatársaikká. A feszültség csak tovább nőtt a tökéletes csendben zajló első vetítést követően, amikor a támogatókból és közeli barátokból álló közönség tagjai megnyugtatták az alkotókat, nagyon is értik, miért félnek annyira a film fogadtatásától. Tévedtek. A közönség tódult a mozikba és a Gyalog galopp immár három évtizedes uralkodása során újabb és újabb generációkat avatott a Monty Python odaadó alattvalóivá.