Perhaps I’ll suddenly vanish… Perhaps I’ll suddenly vanish, like traces of game in the woods. I’ve wasted all that I cherish: I cannot account for my goods. My child-body’s quickening buds with eye-stinging smoke I had dried. Regret now tears my mind to shreds when I realise where I arrived. Desire gnawed me far too soon As it to foreign parts had strayed. Repentant now, I think what boon ten years of waiting could have made. From spite I thought as only game My mother’s words and their meaning. An orphan, step-child, I became, greeting her guidance with sneering. My youth, that greening wilderness, I thought was eternal and free, sadly I hear with tearfulness, the rustling dry twigs in the tree. Kery, Leslie A. ..................................... Talán eltünök hirtelen... Talán eltünök hirtelen, akár az erdőben a vadnyom. Elpazaroltam mindenem, amiről számot kéne adnom. Már bimbós gyermek-testemet szem-maró füstön száritottam. Bánat szedi szét eszemet, ha megtudom, mire jutottam. Korán vájta belém fogát a vágy, mely idegenbe tévedt. Most rezge megbánás fog át: várhattam volna még tiz évet. Dacból se fogtam föl soha értelmét az anyai szónak. Majd árva lettem, mostoha s kiröhögtem az oktatómat. Ifjuságom, e zöld vadont szabadnak hittem és öröknek és most könnyezve hallgatom, a száraz ágak hogy zörögnek. 1937. nov.