10. rész Veszelka Péter – Bujkó szenátornak köszönhetően – kiszabadult a börtönből. Élve a kínálkozó lehetőséggel Pisze Matyi elkötötte Müller főkapitány lovát. Bujkó György Topogó ménesmesterrel üzent Veszelkának, hogy az szerezzen egy lovat. A frissen szabadult gazda visszament a tanyájára, aminek ugyan ledöntötték a tetejét, de a vályogfalak épen maradtak. Itt találkozott Pisze Matyival, aki eladott neki egy lovat. Mielőtt az üzletet megkötötték volna, Matyi – megtudván Pétertől Bandi öngyilkoságát – megvitte a hírt Rózsa Sándornak, hogy az öccse a tömlöcben elveszejtette magát. Bujkó szenátor meglátogatta Müller főkapitányt, és közölte vele, hogy az elveszett lova helyett hozatott egy másik lovat Topogó ménesmesterrel. A főkapitány azonnal felismerte az ajándékban a korábban ellopott lovát. A város urai egyre erőteljesebben nyomoztattak Bujkó Gyuri után, tudni szerették volna, hogy ki is valójában ez a titokzatos mosolyú, felettébb ügyes ember. Végül házkutatást rendeltek el a szenátornál, de az számított a vizsgálatra, így nem találták otthon, egy levél várta a kilovagló perzekútorokat a ház belső bejárati ajtajánál. Pisze Matyi már régóta haragudott Veszelka Imrére, ezért a sebláztól legyengült társát rávette arra, hogy szarvasmarhákat lopjanak a Pandilkó Guszti csordájából. Amikor megegyeztek Imrével, a tervet a legapróbb részletekig felfedte Müller főkapitánynak és Kotolár kapitánynak. Író Móricz Zsigmond Sipos Tamás Rendező Szinetár Miklós Főszereplő Oszter Sándor Cserhalmi György Raksányi Gellért György László Muszte Anna Szirtes Ádám Horváth Teri Kovács János Narrátor Bessenyei Ferenc Zeneszerző Ránki András