Szép hetet kívánok látogatóimnak videómmal. Sokat jelent nekem ez a vers! Szemlér Ferenc (Székelyudvarhely, 1906. április 3. -- Bukarest, 1978. január 9.) romániai magyar költő, író, műfordító, kritikus. 1923-tól jelentek meg első versei, írásai. Vezető szerepe volt a romániai magyar irodalomban, egy ideig az írószövetség titkára volt. Természetes közegének érezte a kisebbségi sorsot, s műveiben is ennek az érzésnek ad hangot. Az 1930-as években a klasszikus eszményekhez fordult. Az 1960-as évektől ifjúságának emlékeit idézte föl, a táj szépségét festette kulturális élményeiről beszélt, elégikusan adott számot az öregedés fájdalmáról. Könyörgés szelídségért - Szemlér Ferenc Én Istenem! Pótold erőben, Ami hiányzik még belőlem. Taníts igédhez igazodni, bölcsességedben bizakodni. Nehéz utam néhol egyengesd, Kenyeret adj -- kicsit, de rendest! Szemem, szájam óvjad a szennytől szívemet védd meg az eszemtől. Ne sújts szörnyű rettenetekkel, korbácsodat későbbre tedd el, Ha majd a szárnyaim kinőttek és nem reszketek már előtted. Költőd most még kicsi! Csak ember!... Tele ezer ijedelemmel. Ne légy bírája!... légy csak apja, Ki rossz fiát simogatja.