Az alaphelyzet borzasztó közhelyes: egy második generációs bevándorló fiú beleszeret egy glasgow-i lányba. Az alapkérdés: van-e jövője a kapcsolatuknak? Összejönnek, szakítanak, és a játék folytatódik mindaddig, amíg a szerelem nem győz. A filmre magára, a képi és hangzásbeli megvalósításokra a rendezőtől megszokott harmonikus egyszerűség és míves tökéletesség jellemző.A Még egy csók igazi értékét a „különös páros” közhely aktuális árnyalása, illetve az általa közvetített értékek nyújtják. Az alkotás erőteljes (kissé erőltetett?) felütésében egy pakisztáni származású lány, Tahara (a majdani főszereplő húga) a világba kiabálja tiltakozását a diszkrimináció, illetve a muzulmánok örökös egysíkú jellemzése ellen: a New York-i óta a nyugati ember szemében minden muzulmán terrorista. Most már csak az a kérdés, a film erősíteni vagy cáfolni fogja-e ezt a sztereotípiát – nyilván az utóbbi történik, méghozzá érdekes módon, az alkotás százegynéhány perce alatt ugyanis a nemzetiségi konfliktusok halmozásával találkozunk. Egy-kettőre rádöbbenünk arra, hogy a pakisztáni származású, muzulmán vallású, magas, barna bőrű, fekete hajú és szemű, népes családja körében élő Casim és az alacsony, szőke, magányosan élő Roisin között nincs is annyi különbség, mint amennyi első ránézésre látszott. A lányhoz hasonlóan Casim is önerejéből akar érvényesülni, a különös nevű lány pedig maga is kisebbségi származású: ír, és zenetanárnő egy katolikus felekezeti iskolában. Kettejük világa sokszor kegyetlenül hasonlít egymáshoz.A film előbb Casim életébe nyúlt bepillantást. Úgy tűnik, apja és anyja a muzulmán vallási hagyományokhoz híven, mégis az új idők követelményeinek megfelelően neveli három gyermekét. Tehetős és felvilágosult családnak látszanak: valamennyi gyermeküknek igyekszenek megadni a lehető legmagasabb képesítést, a Khan nevet továbbvivő Casimnak és jövendőbeli feleségének pedig külön szárnyat építenek a családi házhoz. A döbbenetes csak az, hogy Casim nővérének oklevelei testvérei tanulmányi eredményeivel együtt csak az eladó lány egyébként haszontalan hozományának számítanak, amelynek listáját akkor kell megcsillogtatni, amikor Rukhsana először találkozik a szülei által kiszemelt vőlegényjelölttel. Az öregek Casim számára is kijelöltek egy menyasszonyt: egy gyönyörű, de szintén ismeretlen unokatestvért. Casimnak nem fűlik a foga a nősüléshez, de beletörődne a hagyományba, csakhogy Roisinhoz fűződő kapcsolata mindent megváltoztat. A konzervatív pakisztáni közösségben a család elveszti becsületét, amikor Casim a lányhoz költözik.Mindeddig azt láttuk, hogy a film ráerősít a muzulmánokat nyugaton jellemző sztereotípiákra: ha nem is terroristák, de ésszerűtlenül konzervatívak. Csakhogy mi sem vagyunk jobbak náluk – folytatja a rendező: Roisin elveszti az állását egy konzervatív katolikus pap miatt, mert vadházasságban él egy ráadásul muzulmán férfival. (És hogy a kép teljes legyen: érzékenyen megrajzolt ágyjeleneteket látunk – annak ellenére, hogy Ken Loach filmjeire nem jellemző a testiség ábrázolása –, a házasságon kívüli szexet pedig a katolikus és a muzulmán vallás egyaránt tiltja.)Tovább árnyalja a képet az, hogy Casim családját korábban is érte vallási diszkrimináció: az apa ikertestvérét vesztette el a pakisztáni–indiai háborúban, miközben a hinduk elől menekültek. Az pedig, hogy a film eredeti címe (Ae Fond Kiss) éppen a skótok nemzeti költőjének, Robert Burnsnek az egyik dalából származik, nagyszerű rendezői játékot fed. (Ráadásul Loach is megjárta ezzel a címmel: sokfelé angol „fordításban”, Just a kiss-ként terjedt el, ami sérti az alkotói szabadságot.)A tágabb, erős vallási alapokon szerveződő közösség fogalma mellett a filmben megjelenik egy másik, ennél hangsúlyosabban körüljárt kérdéskör: mondhatni minden a család körül forog. A pár közös élete, a modern életforma, a nem tudom megmondani, meddig fogom szeretni a másikat érzése éles ellentétben áll a hagyományos család nyújtotta, szinte szabályszerű biztonsággal. Casim nagy dilemmája egyrészt választani a kettő közül, másrészt pedig tudja, hogy döntése családja széthullásához, kiközösítéséhez fog vezetni. Családjához való hűsége, lelkiismeret-furdalása és szakadatlan tépelődései abban a pillanatban vesztik érvényüket, amikor rájön: a családja nem hűséges őhozzá, nem tartja tiszteletben a döntését, és cselhez folyamodik ahhoz, hogy Roisintól megfossza.